Kis István Mihály: Égi vándor

Fölmerül az éjből, bíbor palástot von,
hunyorogva kacsint felhő-hullámokon;
égi lajtorjával delelőre mászik,
zordon Kárpátokban fenyvesekkel játszik.
Alföld mezejében szőke csíkot színez,
Pannónia síkján kék szalagot hímez.
Porcelán tengerben arcát megfürdeti,
Somogy dombjai közt kalapját lengeti.
Alpok lánca mögött éji szállásra tér
hamu színű ágyon vörös kispárnát kér.
Így utazza végig nap mint nap országunk,
szégyenpír borítja, látva törött álmunk.

2011. július 20.