Combom lágyulása jelez. Most jön a káosz:
rendezett rendezetlenség. Remegek és verejték
rágja ki magát pórusaimból. Arcom ráncait mederként
használva folyik ereim lüktetésére.
A szemem ég, a nyálkahártyám is beadta a kulcsot.
Tapló nyelvem tüntet – nem kommunikál.
Viaszosodik bőröm. Péniszem ágyékomba
vágyik, mint embriókorom ösztönemlékei. Nyirkos
tenyeremmel próbálom elodázni azt a pillanatot, amikor
záróizmaim felett már nem uralkodom, de még mielőtt
összeszarnám magam: savat hányok – magamba.
0 Megjegyzések