Pestiségem pestis,fertőz,véresen kendőz
Kopár mezőt erdőz,ránctalant redőz.
Bőr itta Pest gőz,lehangolva felpezsgőz.
Itt létemben kétlem hogy kételkedem,
Hogy léptelen lábimon a lépés lep el.
Hisz szép lepel,ölel csókol,ostromozva utál s kóborol.
Sétán is társam,mert velem van,elkísér.
Műti kopott hegem,mi kivágott lelki sérv.
Lélegzem vele,ha nm nyelem a tisztátlan oxigént.
Város fénye kacér,facér,dőre,pőre nő.
Meztelen keblét nem fedi a fakó keszkenő.
Szépsége rekkenő,csókolnád ŐT míg a reggel jő.
Fala masszív,vasbetonos izom.
Kigyúrt Góliát,De sorvadó szívizom.
Szív sírom,jaj,örömóda zaj verte csend.
Padlása üres pince,némán tátogó fióka.
A büszke agg,de őszülő anyóka.
Remeg lába,de erős váza mi életét hordja.
Pest(is)
Pestiségem pestis,fertőz,más éltét ki oltja.
Még is szava hív,s nevedet sikoltja.
Kifossza tallérod,szíved üres kacat marad....
Pestis ez mondom néked,
Csak figyeld a szavamat...
1 Megjegyzések