Ernyőt bont a hajnal.
Bíbor takaróját rúgja,
ásít nagyot, s felkel a nappal.
Smaragdos fényből kortyol,
pillanatra zárja szemét újra –
Álomországra gondol.
Felhőtlen-kék az ég.
Lidércfény-szín, bontott ernyő.
Felhő kúszik most, furcsa nyakék
nyugaton – sok-sok bárány,
számolgatná a hűs hajnal... Meddő
igyekezet. Szél szárnyán
oszlik, szertefutnak
ezüstözött dús kis pihék,
s az égi tengervízbe buknak.
Légörvények lovasa
éket hasít, reng a kéklő vidék,
barázdát szánt a vasa.
Csodaország tárul,
mesét idéz bűvös reggel;
csillag-szemmel nézi, s ámul
szöszi gyerek mindahány,
puha ágyikóból mikor felkel
álom-szellő hintaján.
2011. Augusztus 27-29.
0 Megjegyzések