Számadás újra nekem, neked,
Országnak, világnak, nemzetnek.
Tudj Isten, mennyi fogadalom,
S mennyi új évre idézett élet!
Néhány hét – és semmivé foszlik
Minden ígéret - és ugyanúgy
Folyik, nem változik köröttünk
A világ és valamiért mi sem
Változunk, pedig még új esztendőt
Sem kellene várni…ma, holnap,
Hónapok múltán akarhatunk
Bármikor jobbat, mást, mi eddig
Fájt, bántott - megváltoztathatnánk
Magunkat, s bennünk a világot
És bármikor kezet nyújthatnánk
Testvérnek, barátnak, s távoli
Ismeretlennek - és csak érzőn
Nyitnánk szívünket az embereknek,
Csak annyira embert látni az
Emberben, mint magunkat kívánni
Szeretetben, hogy minden lélek
Csak Istenét imádja, hogy minden
Ember a másikban Isten arcát
Lássa, hogy Isteni érzéssel
Tudjunk szeretni, erőszakot
Kizárni, megvetni, hogy e kéklő
Fényben itthon legyünk, áldott földdé
Váljon minden lépett rögünk és
Paradicsom legyen Kánaán,
Az ígért tenyérbeni öröm,
Melyben minden kiteljesedik -
S Istennek, Embernek, - kívánságom
Meghallgatván - öröme telik.
0 Megjegyzések