Sümegi Tamás: A falutól messze

Lappangó ároknak tiszta vize
álmatagon zenélve csordogál,

egy rengő bürü fekszik fölibe,
vigyáz a vándor, aki rajta jár.

Fogódzót csak egyik kéz találhat,
egy görbe farúd szolgál támaszul,
mit még a csavargó szél is rángat,
amikor kicsinyég nekivadul.

Burján közt bújik meg e hidacska,
sás, szulák, nád, liliom honában,
ott nő a csalán ember-magasra,
jó időben ott vad harsogás van.

S túl árkon, bürün, vízivilágon
áll a vén liget, nemtők tanyája,
kik a törzsek között könnyű lábon
táncolnak a holdas éjszakába'.

A zöld liget mellett, jobbra a fák
lent feketék, fönt ezüstből vannak,
lombjukon fehéren fordulnak át
lehulló sugarai a Napnak.

Van ott egy vadászles, ferde ma már,
a deszkákra régóta nem léptek,
nehéz vadon-szagot ont a határ,
zenél, táncol s ezüstöz az élet.