Az Adria partján ülök, s várok,
- a jövőbe vágyok.
Egyszer úgyis megszűnik
az ezer éves átok.
A Jóisten megáld, s a Szentlélek
leszáll közénk újra,
Többé már nem kell gondolnunk
keserű búra.
Kárpátoktól az Adriáig boldogan
zeng az ének,
Unokáink szabad honban újra
magyarként élnek.
Rendületlen, igaz szívvel, ősi hittel
egyesítik e népet,
Lehullanak rabigáink, s külföldről
hazatérnek a vének.

0 Megjegyzések