Papp Gergő: Tiéd vagyok

Körmöd hegyén billegek, mint egy pernye-szem,
lásd, ez vagyok én: egy térdepelő szolga.
Egyetlen szavadra tenyeredbe fekszem,
ha engeded. S bátran roppants össze, hogyha
markod úgy kívánja! Vedd vissza, mit adtál
művelni jobbágyodnak, jó hűbéresem!
De, ha nagy szívedben helyet, tervet hagytál,
ujjaiddal öleld körbe jobbágytelkem!
Ítélkezz felettem gondosan, őszintén,
s ha szerencséből csak bal jut, azt se bánom!
Vasalok egyet a gondviselés ingjén,
hisz ennél jobban másra már úgyse vágyom...

Uram... Kérlek, hagyjál engem meg még élve,
eléd léptem, mielőtt mindennek vége,
íme kívánságom, tömörebbre véve:
hadd gyűjtsek gallyakat családomnak télre!