talált szavak sokasága
bízva, mégis reménytelen várja,
hogy Hozzád felérjen,
letörni a durva béklyót,
beszívni a szépet és jót,
az elfeketült fehérben.
hűvös, mégis lágy az este,
a fiatal ág kicsinyke teste
bágyadtan kortyolja az esőt,
ott van a Hold is,
ki erőtől friss
fényével nyugtatja az őt keresőt.
sötét van, és nincsenek
itt velem kincseket
érő szemednek lángjai,
mit jelentek Neked? nem tudom,
de talán, ha föl nem bukom,
fognak még rám világítani.
nem tudom, hogy lelkem jogosan félt,
nem tudom, hogy elhagynál-e egy másikért,
nem kérem, hogy szavaiddal töress szét,
csak az ajkadon ülve
lenézhessek a földre,
és hallgathassam szívednek halk zörejét...
0 Megjegyzések