Lëhullott a bodza virág,
tótágast áll a dílibáb,
kis mënyecskék sokasága,
a hëgy mëgé mëgy sétálva.
Ihaj-csuhaj
mosolyognak,
ím nem a munkára gondolnak.
Piros derű jányom arcán,
keszkënő a szőtt rokolyán,
vesszőkosár a karjukon,
korsó zörög a másikon.
Selye-haja
copfba kötve,
pántlikásan mëgpödörve.
Zamatos bor a korsóban,
kosarukban pogácsa van,
de a legínyëk nem kapnak,
csak ha néha támogatnak.
Ákom-bákom
kívánatos,
ami benne jó illatos.
Két ágra nyílott a létra,
mindëgyikön firfi tarttya,
mënyecske áll fënt a hëgyin,
hogy alá lásson jól a lëgíny.
Csip-csip-csóka
titok lapul,
vajon van é bugyi alul?
Fütyörészik fënt a rigó,
a színába aludni jó,
magába van, azt hazuggya,
csak az apja mëg ne tuggya.
Kicsijányom -
búj bejébb te,
nígy lábbal lógsz ki belőle!
0 Megjegyzések