Szél lettem én
ezüstös holdcsóvában
ma éjjelre kelve
megkereslek vén
cammogó órák
perceiben hírül
kedves néked
lopva hoztam
reményt s hitet
mindkettőt eleget
fáztál tőlem telente
verejtéked vittem
napnyugtakor
hajad kócaiban
szaladgáltam
izzadtan ágyban
véled együtt
száműzött vadként
mindig együtt háltam
ha kellett s tőlem
tellett
napot hoztam s
a csillagok olyankor
ámulva bámultak amint
súlyos terhemet
a horizont felé
útban vállamról
félve a tejútra
hova máshova
csúsztattam ajándékom
néked hoztam kedves
rikoltott angyali vígságom
menekültem beléd
s kezedet fogva vittél
hol nem fújtak addig
látogatni nem voltak
a szelek
máskor meg duhajul
szép ruhádba fogva
szoknyád pajkosan
derékig felkapva
fúttalak s hömpölygött
áradó kedvünk tellett
benned nagy kegyelmes
Jó Istenünk. Szerettelek.
És most ma éjjelre kelve
véled kedves merengő
lassú kerengőt
játsszuk el hogy éltünk
bomló hajú kedves.
0 Megjegyzések