Kocsis Gabriella: Napra nap jő

Napra nap jő, éjre éj,
éjszakát váltja a fény.
Csak te nem változol,
bennem lapítasz még.

Jelenembe térdelsz,
majd tova lépdelsz.
Mást nem tehetsz,
hisz örök vagy nekem.

Mint a nap tüzesen izzó,
mint a hold folyton távozó.
Itt kell légy, de már észrevétlen,
fényben és vaksötétben.

Mint napra nap, éjre éj,
mint tavaszra nyár, őszre a tél.
Úgy forogsz, alakulsz bennem,
szél kavarta életemben.