Rázkódik a tér,
visz az idő busza.
A peronon számolok,
míg forog alattam
hat 0.
Blúzod: szétnyílt csuklósajtó,
mégse szállok le Rólad,
pedig táskádat már
a pad lökhárítójára dobtad.
Felszállnak sokan:
Flóri- Kálmi- a Gyerekek.
A neoncsövek
az ég padlófűtéseként,
fölöttünk fekszenek.
Az ablaküvegek világítanak,
mint a filmkockák.
Magunkat kínáljuk fel
szereplőként,
de arcunkat visszadobják.
Átölelsz vagy
mosogatod a hátam?
Én félállásban,
újra a gólya eljövetelére
vártam.
Szakállam: a hó.
Ujjam: hegesztőpáka.
Én vagyok a leggazdagabb,
mert koldulni leülök
a hold udvarába.
A kertben kinyílnak
a margaréta-órák.
Nézd a fákat!
Virágoznak,
kontyukat- bontják.
Mi lepkék vagyunk,
Isten megfog minket.
A réten összeölelkezünk,
mint a rímek.
0 Megjegyzések