Évek lépte előre, vissza soha...
azt az utat feledés takarja.
Rozsdásodik a levél,
lassan, zizegve üzen.
Hűs hajnal ébred.
Kávét magamnak töltök,
ragyogása aranybarna.
Szemem megpihen
egy árva kanálon,
félre teszem, hátha, mégis...
Nézem az órát, a régi időn áll,
tudom nem jön vissza soha már.
0 Megjegyzések