Mindenkitől más-más gondolatokat kaptam,
egyikétől miérteket, másoktól a hogyant.
Agysejtjeim serkennek érdes szavakra,
választanom kell, és látni ha hamis az óra.
amíg bukfencezik, nevettet az álmaink bohóca,
a háttér börtön-szín, ne ülj fel minden hinta-lóra.
Derülj jobb létre, válassz hangos virradóra.
Keress aranyat, ezüstöt, azt sárban leled meg
tisztogass, ápolj, őrizz meg hagyományokat,
szíveddel kovácsolj jó-kedv tőrt, vasakat,
Ne szégyellj nemestelen hű szolgálatokat.
Ha üveggolyóként csúzliba tesznek, repülsz
ezt akartad vagy sem, iránytalan lesz lelked.
Táncoljon a fájdalom arcodon, ne titkold sose,
Ettől erősödsz, nem ha bírod rezzenéstelen.
A műved sosem lesz kész, csak egy fejezet.
csak műszak vége, ha kalapácsod leteszed.
Kopogtat a szeretet, szívednek tűz-piros falán,
tárd ki szíved előtte, és engedd be az ajtaján.
2011. szeptember 22.
0 Megjegyzések