Fáj nagyon, hogy csak egyedül
láthatom lelkemen átható
szüntelen magányom,
de álmomban átdobban szívem az óceánon.
Vidd magaddal könnyeim óceán
s forgasd magadba,
hogy fényt ragyogjon a szomorúakra.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések