szeretem nézni az alkonyati eget, midőn a
nap útja végén megpihen, incselkedik
felhőkkel a szellő, kezdetét veszi az
égi színpadon a bemutató, lég a legnagyabb
felhőt a nap elő tolja, narancs és vörös
egy mással szorosan összesimulnak, szél
sóhaj egyet, felleget szanaszét szórja, lágyan
hullámzó kékpaplan, a szunyókáló napot
betakarja, a kukucskáló vézna sugár olyan,
mint a halványsárga nárcisz, alatta cakkos aljú
fehér párna, nap már alszik rajta, gomolyog
még néhány rózsaszirom, egyiknek szélén angyal
ül, látványt megtapsolja, szereplőket elcsitítja, s
ólomszínű égbolttal lassan rám szelídül az este
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések