Mondhatsz rám akármit,
Szomorú vagyok, de büszke.
Gúnyolsz, mert arcom fakó,
Színét rideg anya szülte.
A világot tartom a vállamon,
Megállítom a hódítót,
Háborút fordítok,
Saját szívembe döfök karót!
Magyar vagyok,
Itt éltek elhullt véreim,
Nyelved virult, életed múlt,
Keservből hullott cseppjein.
Büszke vagyok,
Bár sírva vigadok,
Ha nem lettem volna,
Nem lenne gondtalan mosolyod.
0 Megjegyzések