Engem nem ember; démonok szültek,
Aztán könnyedén vállamra ültek.
S miután fájdalmat ellett a köd
Elvesztem az ében felhők között.
Az éjszaka szemembe könnyeket csal
Hiába harcolok álmaimmal...
A sötétbe rémisztő sikoly vegyül
Semmivé válok így, egyedül.
Csak egy csillag van,ami vezet
A világon Ő a legfényesebb;
Ki fogja kezemet, utat mutat,
És e vad bolygón nyugalmat ad.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések