Ady Endre Új versek kötet

Ezzel a kötettel berobbant a magyar irodalmi életbe, egyéni hangvitelt képvisel a kötet, tudatosan megszerkesztett alkotás.

A köteten négy ciklusra osztotta fel, a bevezető vers – Góg és Magóg fia vagyok….

I. Léda asszony zsoltárai (szerelmes versek).

II. Magyar ugaron (magyar valóság bemutatása).

III. A daloló Páris (magyar valóság ellentéte).

IV. Szűz Ormok vándora (eddig nem említett témák).

Góg és Magóg fia vagyok én …. 1906

Újfajta költői magatartást hirdet meg. Új élet hírnöke, messiás akar lenni, aki ráébreszti a magyarságot helyzetének kritikai önszemléletére. Hangja kihívó, dacos és ingerült. Ön-magát mindenkinél különbnek látja, mert azt gondolja, hogy benne a magyarságnak és a művésznek a legnevesebb vonásai egyesültek.

Küldetéstudat tragikus, mert a mártírságot elvállalja, mert hiába különb mindenkinél hiába elhivatott tisztában van küzdelmének reménytelenségével, mégis vállalja a harcot, ezt a dacos szembeállást „mégis”— morálnak nevezi Király István.

Lírai ars poetica (költői hitvallás) Saját illetve költészet feladata.

Párizsból hazatért költő vallomását tartalmazza hazájához fűződő viszonyáról és összefoglalja benne írói szándékait, kinyilatkoztatja a költői magatartását. Hazájához fűződő viszonya összetett, vállalja a sorsközösséget a magyarsággal, de úgy gondolja, hogy a nép pusztulásra ítélt. Szeretné megmenteni, nem tagadja meg a hagyományokat, de modernizálni szeretne. A tragikus küldetés tudat sugárzik. Az „új” kifejezés 6*fordul elő, nem a nemzeti hagyománynak a tagadását jelenti, mert a jövő fejlődését a múlt vállalásával együtt képzeli el. A „mégis” kifejezés 4*ismétlődik meg, a dacot, a meg nem alkuvást tükrözi, a küzdelem vállalását akkor is ha reménytelen.

A magyar messiások (Vér és arany 1907)

A vers többszólamú és ellentéteket hordoz magában. Az első szólamban azt fogalmazza meg, hogy reménytelen és céltalan dolog Mo-on messiásnak lenni, mert a magyar valóság minden megváltási szándékot halálra ítél. Formailag a vers ennek az ellentétét sugallja. Az első vsz.ban a mély magánhangzók vannak túlsúlyban, a 2.ban a magasak, ezért ez derűsebb. A számhatározók túlzása és a messiás szó alanyként és állítmányként való szerepeltetése játékos hatást kölcsönöz.

SZERELMES VERSEK

Az új versek szerelmes ciklusa már a címében is kihívó, ugyanis Ady nyíltan vállalja szerelmi viszonyát egy férjes asszonnyal, akihez zsoltárokat ír mint egy Istenhez. Szerelmi életben is másfajta értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége. Verseiben a szerelmet nem feltétlenül harmonikus érzésnek ábrázol-ja, hanem küzdelemnek.,elválások és egymásra találások sorozatának. Nála a szerelem nem boldog beteljesülés, hanem inkább feszültséggel teli érzés. Az öröm hangjai ritkán szólalnak meg, szerelem részint tragikus színezeteket kap. Néha a szerelem önző volta is megjelenik „Mert engem szeretsz”. Ellentmondásos érzésnek ábrázolja, vágyik is Léda közelségére és fél is tőle.

Héja násza az avaron

Turbékoló galamb pár helyett ragadozó héja pár szerepel a versképben, ami sötét színével már komor hangulatot kelt. A szerelmi nászhoz nem a tavasz évszakát, hanem az elmúlást is magában hordozó avart rendeli. A szerelmi nászt bántó hanghatások kísérik. A szerelmesek a nyárból az őszbe, a boldogságból a boldogtalanságba tartanak. A gyorsuló rohanás vége a pusztulás. Az itt megjelenő szerelem leginkább fájdalmas, gyötrelmes érzés. A vers nem Ady és Léda kapcsolatáról szól, hanem a szerelmi érzésről általában, minden fajta szerelmi kötődés sorsáról: céltalan, hiábavaló, pusztulásra ítélt.

Lédával a bálban

Ugyanazt a szerelem felfogást tükrözi.

Elbocsátó szép üzenet (Magunk szerelme)

Ebben a versben nem vesz végleges búcsút Lédától. Gőgös és kegyetlen hangon köszön el Lédától. Nemcsak az asszonyt, hanem az egész szerelmet tagadja meg.

Őrizem a szemed (Halottak élén)

A Csinszkával való kapcsolata ihlette a verset, az öregedő ffi szerelmi vallomása. Hiányzik a nagy szenvedély, mely a Léda zsoltárban még meg volt. Leginkább a harmónia utáni vágy hatja át a verset. Nép dalok egyszerűségére emlékeztet a nyelvezete (ütemhangsúlyosan is ritmizálható) Az 1. És a 3. Vsz két pár-huzamosan megszerkesztett mondata a nyugalmat és a békét két ember idilli kapcsolatát ábrázolja. Lelki kontaktus és egymásba kapcsolódás. Ez az idill törékeny, ugyanis a 2. Vszban utalásszerűen megjelenik a háború rettenete a világ zűrzavara, ami fenyegeti, bizonytalanná teszi ezt a kapcsolatot. Az utolsó vsz. ezt a bizonytalanságot erősíti meg, mert hiába szegül szembe az élet zavarosságával, a harmónia akarása és a szeretet vágy, ha az egyén és a világ sorsa is bizonytalan.

A MAGYAR VALÓSÁG (UGAR VERSEK)

Az Új versek c. kötetben a 2. ciklus, „A magyar ugaron” foglalkozik ezzel a témával.

A magyar Ugaron ugar szó jelentése pihentetni hagyott földterület

Adynál az Ugar szó szimbólummá válik, a magyar valóság jelképe lesz, amiben benne rejlenek az értékek, de a gazok elnyomják azt. Mo. feudális maradványokkal terhelt, falusias jellegű lehetetlenné teszi a művészi létet, kulturálatlan. A 20. Szd. Elejének magyar művészi létére jellemző a provincializmus (szűk látókörűség, helyi problémák túl becsülése, a nemzeti arányú kérdéseket szem elöl tévesztik). A vers nem csak egy konkrét tájat ábrázol, ugyanis ez a táj vízióvá válik, ugyanis a magyar valóság és a művészi lét viszonyát fogalmazza meg. A tájban benne rejlik a gazdagság lehetősége, de a műveletlenség mindezt el-takarja.

Valóság (gaz, dudva, muhar)  Vágyak (buja, szenthumusz, szűzi, virág)

Az 1. És a 2. Vszban a lírai én cselekvő, keserűen tiltakozik a műveletlenség ellen.

A 3. És a 4. Vszban már az ugar válik cselekvővé, a lírai ént közre fogják a gazok, megakadályozzák a kibontakozásban, sorsa reménytelennek látszik.

Metonímikus kapcsolaton alapuló szimbólum az ugar.

A Hortobágy poétája

A Hortobágy a magyar valóság szimbóluma. A poéta kif. A művészi létre utal, ebben a versben 3. Személyre távolítja el a művészt magától. Ennek a versnek is a témája a magyar művész sorsa a magyar valóságban. Ez a művész külsőleg és belsőleg is különbözik a többiektől kifinomult lelkű érzékeny ember. A környezetét viszont a “Csorda” kifejezése jellemzi, ugyanis nem csak a táj, hanem a társak is lehetetlenné teszik a művészi kibontakozást. A “ lelkét” és a “ lelegelték” szavak rímeltetése a művész keserű tragédiáját mutatják, és azt, hogy ez a környezet csak állati, vegetatív reakciókra képes, különös tragikumot kölcsönöz a művész sorsának. Hiába hivatott többre ez a költő – “nagyszerű” “szent dalnok” “alkonyatok és délibábok megfogták százszor is a lelkét.” – Sorsa az lesz, hogy idomulnia kell a környezetéhez, erre utal a káromkodott, fütyörészett szó.

DALOLÓ PÁRIS

Az új versek c. kötet 3. Ciklusa, az „ugar”-versek ellentéteként szerepel. Páris-i szimbólum minden értéket magában sűrít, ellentéte mindannak amit Ady itthon talált, a művészetek, a fény és a kultúra szimbóluma, vagyis Párizs képét idealizálja.

A Gare de l’Esten /a Keleti pályaudvaron / Vershelyzet: a lírai Én a fény városából hazaindul szülőföldjére, ezt a lelki állapotot érzékelteti a költemény.

A lírai Én viszonya Párizshoz ambivalens (ellentétes), szívesen maradna a művészet városában, de mégis nagyobb a hazához való kötődése. Párizst idealizálja „szép álmok szent városa” kifejezéssel, a magyar valóságot pedig „daltalan táj”-ként írja le. Nem csak a magyar valóságot kritizálja, tisztában van Párizs árnyoldalaival is.

Páris az én Bakonyom (Vér és Arany)

Páris sűrűje úgy rejti el a lírai Én-t, mint hajdanán a betyárokat bújtatta a Bakony. A két különböző táj azonosításában szintén ambivalens érzéseket fedezhetünk fel, hisz kötődik is a magyar tájhoz, emiatt fáj a fenyegetettség, de az, hogy Párizs a Bakonnyal azonosítja mégis azt jelenti, hogy igazából nem képes el-szakadni szülőhazájától.

SZŰZ ORMOK VÁNDORA

Új versek 4. ciklusa

Én menyasszonyom

Már megjelent az előző kötetben is Fantom címmel.

Új szerelem felfogását fejti ki benne, szakít a hagyományokkal, azt mondja, hogy az egy-máshoz tartozás a lapja egymás kölcsönös vállalás függetlenül minden külsőségtől, a testi szerelmet is a szerelem részének tekinti.

Harc a nagyúrral /úrversek /

A „pénz”-versek önálló ciklust a Vér és arany kötetben kapnak „Mi Urunk: A Pénz” címmel. A vers drámai párbeszédszerű monológ, ami a balladákhoz válik hasonlóvá, a kezdésben található ismétlések és a tragédiát sejtető befejezés miatt is. A vers látomás, kiszolgáltatott keserű lírai én és egy ember ellenes szörny harca. A lírai én az életéért a szörny az ember elpusztításáért küzd. Nem csak egy egyszerű képről van szó, hanem a látomás az életet, mint harcot ábrázolja. A küzdelem mitikus méretűvé válik az élet és a halál határán folyik, az idő meghatározása is „alkony” ezt a határ helyzetet erősíti. Az arany a lehetőségek jelképe, melynek segítségével, a lírai én megvalósíthatja önmagát. Ennek elérésére először kedveskedik, felajánlja tehetségét, hízeleg és könyörög, de megalázkodása reménytelen, harcuk időtlenné válik, a lírai én elbukását sejteti.

VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZETE

Az I. világháború kitörésével Ady költészete is megváltozik, már 1908-tól válságot tükröznek kötetei, és ez a válság, most még jobban mélyül.

•  a végső pusztulás réme is megjelenik költeményeiben, a remény hangjai alig-alig szólalnak meg.
•  költői motívumai és magatartása is megváltozik, az eddig értékként megjelent holnap bizonytalanná válik, és az eddig értéktelennek tűnő tegnap az értékek hordozójává válik. A költő azt tekinti feladatának, hogy a tegnap értékeit megőrizze és átmentse a jövő számára.
• féltette a magyarságot, értelmetlennek tartotta a háborút, tiltakozott annak értelmetlensége ellen, és a nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálat váltja fel.

Emlékezés egy nyár éjszakára 1917

•  A lírai ÉN a háború kitörésének éjszakájára emlékezik vissza, (azért válik fontossá ez a sorsdöntő pillanat, mert ekkor veszi kezdetét a háború totális jellege, és valóban felrémlik a végső pusztulás lehetősége).

1-15. sor: – Általános képpel indul, a földet és az eget is magában foglalja a világvége látomása.

•  Az égen és földön játszódó események az apokalipszis hangulatát erősítik fel, a mozgások fentről lefelé irányulnak és negatív élményeket hordoznak.
•  A továbbiakban beszűkül a látomás a falusi hétköznapokra, a falusi idill semmivé foszlásról tanúskodnak a felsorolt baljós események.

16-38. sor: – Az ember megváltozását mutatja be.

•  Az erkölcsi értékek visszájára fordulnak a világban, az értéktelen és a rossz válik uralkodóvá.
•  Az eddig elfojtott barbárság, vadság tör a felszínre, az ember erkölcsileg kicsivé válik.
•  A háború a világ metaforája lesz, „véres szörnyű lakodalom lesz”.
•  Az értelmetlenség eluralkodását a részeg „gondolat” metaforával érzékelteti, ugyanis a gondolkodás volt az ami emberré tette az embert, most ez is el-veszni látszik.

39-48. sor: – A költemény gondolati tere a lírai Én lelkében végbemenő változásokra szűkül le.

•  Azóta sem tud megszabadulni ennek a éjszakának a nyomasztó emlékétől, bénán megváltást remélve vár.

A mű azt érzékelteti, hogy a világ kettészakad eme bizonyos éjszaka előtti és utáni időszakra, valami végérvényesen megváltozott, ezt mutatja, hogy a műben 12* szerepel az elmúlást, a befejezettséget jelző „volt” létige.

•  Az ebből adódó zaklatott lelkiállapotot nem csak a gondolati tartalom, de a formai is alátámasztja.
•  Szabálytalan sorhosszúság.
•  Szabálytalanul visszatérő refrén, melyben a „különös” kifejezést még ismétléssel is hangsúlyozza.
•  Kezdetben megfigyelt megfigyelhető a sorok végeinek összecsengése, de ez egyre ritkábbá válik.

Az eltévedt lovas 1914

Ez a vers sem közvetlenül a háborút jeleníti meg, hanem azokat a szörnyűségeket melyeket az feltámaszt az emberben. A mű látomása az emberiség világméretű katasztrófáját érzékelteti.

•  A vers központi alakja az eltévedt lovas.
•  Az Ő alakja felidézi az európai kultúrában a sorsa értelmét kereső vándor jelentés tartalmát.
•  Az eltévedt lovas az emberiség útvesztésének megszemélyesítője.
•  Az út az élet metaforája, tehát a lovas az életben tévedt el, tért le a járható útról.
•  Mindenképpen magában foglalja azt a jelentést, hogy az emberiségre katasztrófa vár.
•  A ló motívum az emberiség mellett a magyar nép képét is asszociálja az olvasóban.
•  A látvány kísérteties jellegű, hisz a lovas alakja csupán akusztikai elemek hatására idéződik fel.
•  Jellemző rá az örökös soha célba nem érő ügetés, aki számára a jövő idősíkja nem jelenik meg, csupán a múlt és a jelen. Az első versszak megismétlődése a vers végén időtlenné teszi a bolyongást.
•  A helyszín vizuálisan is megjelenik, ez lehet konkrét táj is, de a képzelet időtlen tája, ahol a civilizáció előtti ember elleniség támad fel úgy, mint ahogy az emberi lélekben nem csak a félelem és a szorongás jelenik meg, hanem a pusztító ösztönök is a felszínre törnek.
•  A megjelenített időszak az elmúlás szörnyűségét idézi fel, hiszen hideg, nyirkos, ködös novemberről van szó.
•  Az egész szimbolikus kép a pusztulást sejteti, az emberiség pusztulásának lehetőségét.
•  A vers úgy kapcsolódik a V.H. szörnyűségeihez, hogy ebben a történelmi korban az ember elveszti az emberségét, ezáltal saját pusztulása sejlik fel