A Halál rokonát legegyszerűbben a halál közelsége érzésének megnyilvánulásaként értelmezhetjük. Ady egész életműve bővelkedik halál- versekben, melyek némelyike -azok mellett, melyekben a halál valami önmagán túlit szimbolizál, például A Halál-tó fölöttben az elmaradott országot- kifejezetten a halál közelségének élményét fejezik ki, pl. A Halál lovai vagy A Csontvázak kathedrálisában címűek. A Halál rokona, mint az első halállal foglalkozó ciklus címadó, központi verse, Ady haláltudatának első, határozott kifejeződése.
Varga József (Varga, 1977: 222) Ady és kora című könyvében megemlíti, hogy az egész életet végigkísérő halálélmény kezdetei a költő gyermekkorába nyúlnak vissza. Ady Endre ekkor a család Érdmintszenti házában lakott, ami a falu szélén, a temető mellett állott. Vezér Erzsébet (Vezér, 1977: 12) pedig Ady életéről írott könyvében leírja, hogy ugyanott az Ady gyerekek rendszerint a temetőbe jártak át játszani, a félelmetes, izgalmas sírok és kripták közé. Ez a gyermekkori élmény részben magyarázhatja a későbbi költő tartós affinitását a halálhoz, hiszen a gyermekkori élmények nagy hatással lehetnek egy ember későbbi életére. Ennek az élménynek a hatását mi sem bizonyítja jobban, mint a Közel a temetőhöz című vers, ami A Halál rokona ciklusban épp A Halál rokona előtt található. A versben a “kis temető a falu alján” nyilván az érmindszenti temetőre utal. Bár ebben a versben Ady a temető képét csak felhasználja a halál jelenlévő gondolatának kifejezésére, nem pedig magyarázza vele azt, mégis, ez alapján feltételezhetjük a gyermekkori emlék hatását a halálaffinitás kialakulásában.
A vers értelmezése szempontjából még fontosabbak keletkezésének közvetlen körülményei. 1907, Párizs, Ady Endre tudomást szerez halálos betegségéről, a szifiliszről. Valószínűleg nem véletlen, hogy épp az 1907-es Vér és Aranyban szerepel először halállal foglalkozó ciklus, mindjárt a kötet legelején. Mind Vezér Erzsébet (Vezér, 1977: 239), mind Varga József (Varga, 1977: 221) ezt a közvetlen halálélményt tekinti Ady haláltudata kialakulásának, így a vers keletkezése alapjának. Vezér Erzsébet (Vezér, 1977: 239) szerint a halálos betegség híre a költőt annyira megrázza, hogy minden a külvilág minden élményét ezen szűri keresztül; valamint a költő verseiben -például a gyermekkori emlékek hatására- verseiben már korábban is kifejeződő rokonság a halállal ennek az élménynek a hatására fejlődik önálló témává, ami egy külön ciklus(sorozat) létrehozását indokolja. Ez az érzés jól dokumentálódik A Halál rokona verseiben: A Párizsban járt az Ősz arról szól, hogy egy séta közben a költő lelkén keresztülsuhan az elmúlás megrázó élménye, és A hotel-szobák lakója is -ami lehetne, az első versszak alapján egy hotelszobalakó környezetének és hangulatának ábrázolása- a végére a halállal terhelődik.
A Halál rokona versben sem a temető emléke, sem a költő saját betegsége nem hagyott közvetlen nyomot, és a költői én halálára is csak a nehezen megfogható “szeretem a szomorú órák kísértetes, intő hívását” sorok utalnak. Mégis, nem feledhetjük, hogy ez a vers -képek sorozata, egy értékrend és egy hangulat kifejeződése- az egész róla elnevezett ciklus alaphangjaként adja meg a ciklus hangulatát, magyarázza a halál-élményt; értelmezéséhez hozzátartozik az egész ciklus hangulatának magyarázata.
A temető emléke és a halál híre ugyan nem oldja fel a vers nagy paradoxonját, a “szeretem” és a halál, illetve betegség képének ellentétét. Vezér Erzsébet (Vezér, 1977: 239) ezt a paradoxont úgy próbálja meg feloldani, hogy a verset a részvét megnyilvánulásaként értelmezi: Szerinte a halálra ítélt költő szomorúságában együtt érez minden szenvedő sorstársával, ez fejeződik ki az elmenők, elutazók, betegek (a haldoklók szimbólumai is lehetnének), másrészről a szomorúság, a melankólia, sírás, hervadás, betegség szeretetében. Ez azonban nem elég meggyőző, mert A Halál rokonában Ady nem csak a szenvedők iránti szeretetét -azaz esetleg részvétét- fejezi ki, hanem ugyanakkor például a “szomorú órák kísértetes, intő hívását” is, magát a halált, illetve a melankóliát, amit a halál jelképez. Nem valószínű, hogy ebben is a részvét megnyilvánulását kell keresnünk, és a többi kép jelentése is lehet más, noha a részvét érzése is megszólalhat bennük.
0 Megjegyzések