Ezelőtt, úgy hatvan éve
Diósgyőri vár tövében,
Vár kövéből épült házban,
Kincstári ház udvarában,
Hol a Szent György forrás fakad,
S kis tóvá duzzadt a patak,
Tókert mellett mészkő szikla,
Ide vágyik szívem vissza.
Hol a patak csendben csobog,
Gyermekként ott voltam boldog.
Olykor-olykor visszatérek,
Sok emléket felidézek.
Hallgatnám a tárogatót,
Tókerten át lágyan hangzót.
Megmártóznék a patakban,
Hallgatnám, hogy csendben csobban.
Csodálnám a fecske frakkját,
Csicsergését, rongyos házát.
Vágyok rá, de mindhiába,
Szertefoszlott szívem vágya.
Meghalt már az öreg zenész,
Szent György patak már te sem élsz.
Modern házon nincs gerenda,
Füsti fecske nem jár vissza.
Nem szól már a tárogató,
Nincs patak, az enyhet adó,
Nem látom a füsti fecskét,
Nem hallhatom csicsergését.
Nincs meg, meghalt sok-sok csoda,
De az emlék soha-soha.
irodalom.jpg)
