Varsás Frigyes: Előszó haikuban

A Csomolugma
Fenn a világ tetején
Fagy, vágy és  veszély
………………………………
Elábrándozva  magasba nézek,
Vajon mit látok csodásnak, szépnek ?
Madarak röptét? Bárányfelhőket ?
Kecsesen, lágyan ellebegőket ?

Látom a fecskék lágy suhanását,
Hallom a szellő halk susogását.
Éjjeli égen csillagot látok,
Alkonyi órán vörös palástot.

De ha Ő felnéz,  hófehér  kúpot,
Nyolcezer méter feletti  csúcsot
Nékem a szépség ölembe pottyan,
Ő azért megküzd csikorgó fagyban.

Lavinaveszély, oxigénhiány,
Meredek taréj,  rossz menetirány
Mért vágynak oda  mégis oly  sokan
Szerinte is: "csak  azért, mert ott van"

Győzni akarás  hajtja előre,
Feljutni lassan egy jégmezőre.
Onnan a csúcsra, s  csodákat láthat,
Beteljesedett  vakmerő vágyat.

Körbetekintve  nem is oly messze,
Rátalál szeme  egy újabb hegyre.
Elgyötört teste pihenni vágyik,
Négy még hiányzik, hát  újramászik

De a sors olykor mindenkit legyőz,
Hiába nagy hős,  bátor és Erőss.
Nyolcezer méter őrizze álmát:
Új csúcsra  tegye  megmaradt lábát.