„Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,
Születésem ott ért napvilágot.
A fenyvesek sóhajában ringott
anyám vajúdása”; történet így hangzott.
„Mert a mű üdőnkben nem így vót”
Hallgatom szám tátva nagyapót:
„Lenvászonba pólyálva a kasba
vettek ágyat, s vittek a havasba”
Mily dicső e bércek közt az élet!
„Igen, gyermekkorom emléke éltet…”
Nézem, az égbolt friss levegőt lehel,
Gyönge szivárvány fodrában ível.
E csodás kép ébred nagyapó hangján.
A történet mélységes gyerekkorán,
Felidézi mégis szikár éveit,
Könnybe lábadnak remegő szemei.
S ím, mégis dalra fakad nagyapó!
Hangja cseng a csendben, mint a kürtszó.
Édes mosolyt csal arcom falára,
Rám kacsint, s elnémít dalával.
Nyugalom árny száll nagyapó arcára,
Mert szívéből dalolhat továbbra.
Visszhangját a napsugár felkarolja
Röpítve szabadba, mert ő így akarja.
Születésem ott ért napvilágot.
A fenyvesek sóhajában ringott
anyám vajúdása”; történet így hangzott.
„Mert a mű üdőnkben nem így vót”
Hallgatom szám tátva nagyapót:
„Lenvászonba pólyálva a kasba
vettek ágyat, s vittek a havasba”
Mily dicső e bércek közt az élet!
„Igen, gyermekkorom emléke éltet…”
Nézem, az égbolt friss levegőt lehel,
Gyönge szivárvány fodrában ível.
E csodás kép ébred nagyapó hangján.
A történet mélységes gyerekkorán,
Felidézi mégis szikár éveit,
Könnybe lábadnak remegő szemei.
S ím, mégis dalra fakad nagyapó!
Hangja cseng a csendben, mint a kürtszó.
Édes mosolyt csal arcom falára,
Rám kacsint, s elnémít dalával.
Nyugalom árny száll nagyapó arcára,
Mert szívéből dalolhat továbbra.
Visszhangját a napsugár felkarolja
Röpítve szabadba, mert ő így akarja.
