Timár Judit: Hajnali csend

Halkan fülembe súgtál, eljött a hajnal,
s a megfakult szerelem ébredésre sarkalt.
Mézédes csókod mikor megigézte a szám,
 nyomban a leheleted pecsétet tett rám.

Tested apró sejtjei remegtek alélva,
mint  virágszirom a napcsókjától lehullva.
Keringőt táncolva halk szerelmes párban,
ízleltem bódító érintésed ujjaidban.

Összeolvadt testünk tüzes szikrát kapott,
lángja a hangszálam végső pontjáig hatott.
A hajnali csendet mikor kakas hangja megtörte,
testünk fényét szobánk néma fala tükrözte.