Csata Ernő: Morzsányi emlékezés

            … megidézem József Attilát
A mama folyton mos.
Patyolat lelkemet szeles
udvarok szaga járja,
álmaimban libazsíros
kezemet beletörülöm néha.

Ideg-sínjeimen
a nyomor vonatai
száguldanak, rajtuk
 – halomba dobálva –
féltő anyai szavak.
Alattam sok apró kő
és fölöttem a dörgő ég.
Makacs lelkem sosem
hajlott, hiába próbálták
dühös viharok, most
recsegnek bennem
összetörve reményeim,
elszáradt ágak.
Jönnének bár új szerelmek,
jól megkapaszkodnék,
mert nálam a sínek
Szárszótól a végtelenbe
futnak.

(2011. április 11.)