Száz
éve, 1913. május 26-án hunyt el Temesváron az egyik legnagyobb magyar
nyelvtudós, a székely Szentkatolnai Bálint Gábor. Kortársai mellőzték, az
utókor pedig még annyira sem ismeri (el) úttörő kutatásait a magyar
nyelvészet terén, mint szellemóriás földije, Kőrösi Csoma Sándor
esetében.
„Villányi László egy legendagyártó költészeti
kisiparos, aki helyeket, embereket, érzéseket, hangulatokat formált
verseiben úgy otthonossá, hogy az ne csak az itt élőké, hanem mindenkié
legyen” – hangzott el a költő és Szabó Béla fotós közös könyvbemutatóján,
melyre megtelt a győri Petőfi Sándor Művelődési Ház
színházterme.
Talán
még nem vagyunk felkészülve Zudor János merész költői képzettársításaira,
de az is lehet, hogy a versek mögötti embert kellene alaposabban
megismernünk. A rusnya
valcert Boldogh Dezső mutatja
be.
Egyre
kevésbé vallásos korunkban mintha fordítva lenne: a legtöbb ember a lassú
és fájdalmas halál helyett szívesebben választja vagy választaná a
hozzátartozóknak ugyan fájdalmas, de az egyén szempontjából kíméletesebb
gyors halált.
A
legutóbbi nagyváradi Törzsasztal vendége, Forgách András író, műfordító,
rendező Zehuze című regényéről, a nagyváradi Szigligeti Színházban
bemutatásra kerülő darabjáról és más irodalmi témákról mesélt. Az estet a
Várad folyóirat és Szépírók Társasága szervezte a Könyv utóélete program
keretében.
Kati
Marton amerikai író-újságíró nyolc könyv szerzője. Szülei története (A
nép ellenségei – Családom regénye) után ezúttal házasságairól írt
Párizs – Szerelmeim története című művében. Bár a kötetet Csáki Judit
fordította, Kati Marton budapesti látogatásakor magyarul
beszélgettünk.