Állok itt az üres szobában
Kereslek téged a messzeségben,
Almaim csak így érnek véget
Milyen jó is boldognak lenne
Várni rád édes kedvesem.
És amint az ablakomra nézek
Téged látlak e kék égen.
Messze vagy, de talán közel
Lehetnél talán két helyen.
A csillagokkal a szívembe zárlak
Minden nap, ha nézhetem
Eljön a nap, mikor újra latom
Mosolyogva fogom két kezet
Ő átölel hangos szóval
Rám bízza, az életet!
){kind=link}