EMBERNEK:
Mi vagy te?
Mit érsz el?
Porszemnyi kis életben?
Pillanatnyi létedben?
Idő nincs, valója hazug.
A hangya és a fa ugyanugy:
A számukra meghatározott idő,
Mint tér: egyformán egyenlő.
Születnek, szeretnek és elbuknak:
Mint Ember rövid nappala.
Én, ki idő előtt és fölött állék,
Látom, hogy nő... s hal az emberiség.
ISTENNEK:
Mi vagy te?
Mit érsz el?
Végtelen hosszú létedben?
Dicsérő angyalok körében?
Teremtesz világot, életet,
(Ideig-) Óráig működő gépezetet,
Mely létre kél, pompásra nő,
Majd saját kardjába dől!
S ha gyalázatra adja fejét,
És gyűlöli már saját létét,
Hát dühöngsz majd utólag,
S pusztítanád saját sarjad...
FÉLRE:
S mi vagyok én?!
Mit érek én?
Végtelen hosszú létemben?
Számtalan formámban és képemben?
Teremtett világ, játéktér nekem,
Színpad a Föld, bábu az ember.
Rövidke kis játékszín életük,
De tragikus dráma lesz végzetük.
S a háttérben én vagyok,
Színészeim onnan mozgatom.
Nem vétkes a gyermek, ha játszik,
Hát vétkes lennék én itt?
Mi vagy te?
Mit érsz el?
Porszemnyi kis életben?
Pillanatnyi létedben?
Idő nincs, valója hazug.
A hangya és a fa ugyanugy:
A számukra meghatározott idő,
Mint tér: egyformán egyenlő.
Születnek, szeretnek és elbuknak:
Mint Ember rövid nappala.
Én, ki idő előtt és fölött állék,
Látom, hogy nő... s hal az emberiség.
ISTENNEK:
Mi vagy te?
Mit érsz el?
Végtelen hosszú létedben?
Dicsérő angyalok körében?
Teremtesz világot, életet,
(Ideig-) Óráig működő gépezetet,
Mely létre kél, pompásra nő,
Majd saját kardjába dől!
S ha gyalázatra adja fejét,
És gyűlöli már saját létét,
Hát dühöngsz majd utólag,
S pusztítanád saját sarjad...
FÉLRE:
S mi vagyok én?!
Mit érek én?
Végtelen hosszú létemben?
Számtalan formámban és képemben?
Teremtett világ, játéktér nekem,
Színpad a Föld, bábu az ember.
Rövidke kis játékszín életük,
De tragikus dráma lesz végzetük.
S a háttérben én vagyok,
Színészeim onnan mozgatom.
Nem vétkes a gyermek, ha játszik,
Hát vétkes lennék én itt?
