Tudom, holnap útra kell kelnem,
választásom nincsen, el kell mennem.
Annyi mindent mondanék, de még sincsenek szavak,
szememben a könnyek mindent elmondanak.
Az idő gyorsan szalad, minden óra csak egy pillanat,
de tudom, hogy a lelkekben majd örökre megmarad.
Gondolj csak vissza, az emlék mindig örök,
az álmaidban majd újra visszajövök.
Szinte fájdalmas a csend, az óra ketyegését hallgatom,
sosem volt még ilyen szótlan alkonyom.
A nap már nyugszik, s az éjszaka közeleg,
a szívem vadul zakatol, s írom e bús versemet.
Csendestársaim ismét a Hold és a csillagok,
mindig, mikor ver a sors, hozzájuk fordulok.
Bárcsak tartana örökké ez az éjszaka,
de rám köszön a hajnal, s megérint a holnap szava.
választásom nincsen, el kell mennem.
Annyi mindent mondanék, de még sincsenek szavak,
szememben a könnyek mindent elmondanak.
Az idő gyorsan szalad, minden óra csak egy pillanat,
de tudom, hogy a lelkekben majd örökre megmarad.
Gondolj csak vissza, az emlék mindig örök,
az álmaidban majd újra visszajövök.
Szinte fájdalmas a csend, az óra ketyegését hallgatom,
sosem volt még ilyen szótlan alkonyom.
A nap már nyugszik, s az éjszaka közeleg,
a szívem vadul zakatol, s írom e bús versemet.
Csendestársaim ismét a Hold és a csillagok,
mindig, mikor ver a sors, hozzájuk fordulok.
Bárcsak tartana örökké ez az éjszaka,
de rám köszön a hajnal, s megérint a holnap szava.
