Fábián József: Hogy Júliámra találék

Nem kell másképp ez a világ,
Hisz` nem nyílik benne virág,
nem segíthetnek az imák,
hogyha nem élnek Júliák!

Megvidámodik a szívem,
fényesen zendül a rímem,
messze, távolba jut hírem,
ha velem vagy, édes hívem.

Drágalátos építményem!
Te vagy egyetlen reményem.
Mind lehullik a szemérem,
ha szemed fürdik enyémben.

Nap az égre föl sem kélne,
ha szemednek drága fénye,
lelked tiszta, szép erénye
nem lehet szívem reménye.

Lángra gyúl a szívem véled,
boldogságom mind feléled,
életemet csak tevéled
élhetném, mint hites férjed.

Szép Júliám! Megláttalak,
rímemmel így magasztallak,
örömömben szólítalak:
légy a párom, Te szép alak!