ha hittem volna a valaha-nélküledségben most nem
görcsös reménnyel visszatartott lélegzet lennék az
ölelés nem lenne csóktalan üres búcsúmozdulat sem
szilánkos feneketlen szakadék a szó csillogó
tekintetű mosolygós képeket küldtem volna
minden másnap valami bolondosan kedves nyárszínű
levéllel és megfojtottam volna magamban ezt a túl
komoly hívőn szerelmes sebzett felnőtt-csecsemőt talán
most táncolnék a sírján ahová nyűgös nehéz kínjait temettem
és megtanulnám milyen kacagó futásnak lenni veled a
dombról lefelé vagy sötétbe suttogott semmiségek édesének
a nyelveden olyan könnyed és komolytalan és folyton jóllakott akár
a nyári ég és most nem lepné a megszomorodottak keserű lepedéke a
számat és nem a hiányod vacogna elsötétült mellkasomban
ha hittem volna a valaha-nélküledségben most
csókolóznánk a nagy piros buszok minden állomásán
a világ végéig és végig visszafelé és összefogódzott
ujjainkból nőnének ki a színes ünnepi fények
mert minden nap csak megérkeznél végre
és minden nap velem maradnál
görcsös reménnyel visszatartott lélegzet lennék az
ölelés nem lenne csóktalan üres búcsúmozdulat sem
szilánkos feneketlen szakadék a szó csillogó
tekintetű mosolygós képeket küldtem volna
minden másnap valami bolondosan kedves nyárszínű
levéllel és megfojtottam volna magamban ezt a túl
komoly hívőn szerelmes sebzett felnőtt-csecsemőt talán
most táncolnék a sírján ahová nyűgös nehéz kínjait temettem
és megtanulnám milyen kacagó futásnak lenni veled a
dombról lefelé vagy sötétbe suttogott semmiségek édesének
a nyelveden olyan könnyed és komolytalan és folyton jóllakott akár
a nyári ég és most nem lepné a megszomorodottak keserű lepedéke a
számat és nem a hiányod vacogna elsötétült mellkasomban
ha hittem volna a valaha-nélküledségben most
csókolóznánk a nagy piros buszok minden állomásán
a világ végéig és végig visszafelé és összefogódzott
ujjainkból nőnének ki a színes ünnepi fények
mert minden nap csak megérkeznél végre
és minden nap velem maradnál
