N. Kovács Éva: Szerelem-élet-halál

Izzó nyári nap volt, mikor megismertél,
Nevető szemeddel rám tekintettél.
Kacérkodott mosolyunk egymással,
Táncolt a szívünk, ölelő varázslat.

Életünknek csodája volt és bája,
Szívünkből, lelkünkből boldogság áradt.
Csókra éhező számat csókkal zártad,
Életünk minden pillanatát imádtam.

Örökre együtt maradni, ez volt a vágyam,
Mégis az angyalod elvitt magával.
Néha hittem, elhagyott az Isten,
Rettentő haragot éreztem szívemben.

Próbatételt, szenvedést szeretetben éltük,
Ha mosolyod látnám, mit nem adnék értük.
Hogy vékony sápadt simuló kezeddel érintenél,
Biztos Te is mindent megtennél.

Ígérem, egyszer újra együtt leszünk
S megint átéljük a régi szeretetünk.