Molnár Józsefné: A lélek suttogása

A lelked hömpölyög
az árral, a kék folyó
fodrával, az arany
sziget partjával.

A lelkek suttogása a
szívek megnyugvása,
ezüstös pilleszárnya
a földet körbejárja.

A hajnal leheletébe
burkolódzik a lélek,
harmatos ruháját a
nap szárítja a réten.

Megvirrad egy kedves
érzés, nem kopogtat a
kísértés, zeng a lélek
dala, vigaszt adó szava.