Farkas Gergő: Elmentél

Néhány levél, ami tőled megmaradt,
Egy pár fotó őrzi még mosolyodat.
Elmentél szó nélkül,
Érzem a fájdalom, nem menekül.

Elmentél, mondd miért?
A szívem csak a tiéd
Elmentél, most már fáj a szívem
Értsd meg nincs más nekem.

Választ várok jó ideje,
Nem jön össze semmi se.
Nem lenne más csak én és te,
Hív a lelkem ó jöjj ide!

Elmentél, hiába várok rád.
Itt hagytál vár rád egy más világ,
A világ, amely hív,
Visszahúz egy szív.

Az óra már rég jár,
A lelkem még visszavár,
Hív egy kéz,
Egy kéz, ami átölel,
Egy szem, ami néz,
Te, vagy aki kell!

Elmentél, még érzem, hogy fáj.
Tőled nem kaptam mást,
Boldogságot és bájt.

Álmodat őrzőm még,
Felébredtél álmodból oly rég.
És látom, hogy elvisz a messzeség.
Én álmodom hogy a szépséged az enyém.

Elmentél, úgy fáj.
Utánad megyek, csak várj!
Mennék már hozzád,
Nem választ el tőled semmi már,
Ó kérlek, várj! Ó várj!