Hánykolódik lélekvesztőm vad álmok tengerén,
a lenyugvó ezüstarcú holdanya mosolyán,
haldoklom a víz hideg töretlen nyoszolyáján.
Sodródva ölelő vasfazék zománc tengelyén.
Akarod-e te isten, hogy felülemelkedjek,
a nagy kanyaros útnak hát nekiveselkedjek,
Tritonnak világ végén nyájasan kedveskedjek?
A csillagokra nézve nyújtózva élvezkedjek.
Szikkadt kenyérmorzsát kergettem linóleumon,
úgy, ahogy csak az apró lény tudja éhesen ezt,
görcsös lábával még félve pödri meg a nemezt.
Csak gyűjtök, csak eszem, míg barna szemem lehunyom.
a lenyugvó ezüstarcú holdanya mosolyán,
haldoklom a víz hideg töretlen nyoszolyáján.
Sodródva ölelő vasfazék zománc tengelyén.
Akarod-e te isten, hogy felülemelkedjek,
a nagy kanyaros útnak hát nekiveselkedjek,
Tritonnak világ végén nyájasan kedveskedjek?
A csillagokra nézve nyújtózva élvezkedjek.
Szikkadt kenyérmorzsát kergettem linóleumon,
úgy, ahogy csak az apró lény tudja éhesen ezt,
görcsös lábával még félve pödri meg a nemezt.
Csak gyűjtök, csak eszem, míg barna szemem lehunyom.
