Elizabethnek hívnak. Kislány koromban sokan mondták, hogy milyen szép nevem van, s hogy egy ilyen szép kislánnyal, akinek ilyen csodás a neve, biztosan csodás dolgok történnek. Valóban így volt. Csodás szüleim voltak, szerető testvérem Margaret, hűséges férjem, csodálatos három fiam, odaadó, megértő barátaim.
Karácsonykor a legnagyobb fiamnál gyűlt össze a nagy család. A húgom Margaret, én a papával (férjemmel) a másik két fiam és családja, no meg a hét unoka, - négy fiú és három lány.
Éppen ebédeltünk, amikor eszembe jutott, ami velem történt karácsonykor. Gondoltam, elmesélem az unokáimnak de majd csak vacsora után.
A gyerekek már alig várták, hogy kibonthassák az ajándékaikat. Emlékszem, ennyi idősen engem is mindig izgalommal töltött el ez a pillanat. Abban az időben mi fából készült jétékokat kaptunk és tükrös mézeskalácsot, aminek nagyon örültünk a testvéremmel.
Amikor az izgalom már alább hagyott, és mindenki megnyugodott, a kicsik is már eleget játszottak az ajándékokkal, odahívtam őket magamhoz.
- Gyerekek! Gyertek elmesélek nektek valamit!
Egy szóra körém gyűltek a szőnyegen, mint a kiscsibék én pedig tyúkanyónak éreztem magam.
- Gyerekek! Gyertek elmesélek nektek valamit!
Egy szóra körém gyűltek a szőnyegen, mint a kiscsibék én pedig tyúkanyónak éreztem magam.
A karácsonyfán az égők, mint sok pici csillagok, pont úgy ragyogtak, mint akkor este fent az égen, réges-rég. Nagyon hideg tél volt. Szinte láttam magam előtt mindent, láttam magam kislányként.
- Nagyi! Nagyi! Mesélj! - szóltak rám az unokáim. Észre sem vettem, annyira elmerengtem.
Közben a nagyfiaim, menyeim, papa és a testvérem is odajöttek és leültek a karácsonyfa közelében lévő kanapéra és Ők is figyelmesen várták a történetet.
Közben a nagyfiaim, menyeim, papa és a testvérem is odajöttek és leültek a karácsonyfa közelében lévő kanapéra és Ők is figyelmesen várták a történetet.
Majd elkezdtem mesélni:
- Szent este történt. Margarettel kibontottuk az ajándékainkat. Volt közte egy különös dolog. Egy agyag figura. Egy nagymamát formált meg. De mintha még nem lett volna eléggé kiégetve, mozgott, billegett a feje. Próbáltam visszaragasztani a még alakítható agyagot, de sehogy sem akart megállni, hiába simogattam a nyakát.
- Szent este történt. Margarettel kibontottuk az ajándékainkat. Volt közte egy különös dolog. Egy agyag figura. Egy nagymamát formált meg. De mintha még nem lett volna eléggé kiégetve, mozgott, billegett a feje. Próbáltam visszaragasztani a még alakítható agyagot, de sehogy sem akart megállni, hiába simogattam a nyakát.
Nagyon elkeseredtem és sírni kezdtem. Amikor kinyitottam a szemem káprázatos fényességet láttam. De rájöttem, az a fényesség a könny volt a szememben mikor megcsillant a gyertyafényben. Ám amikor kitisztult minden előttem, azt a nagymamát láttam, amit a kis agyagfigura is ábrázolt.
Ősz haja kontyba fogva, ruháján kötény, orrán szemüveggel. Nem hittem a szememnek.
Ősz haja kontyba fogva, ruháján kötény, orrán szemüveggel. Nem hittem a szememnek.
Édesanyám a konyhában volt, éppen az utolsó adag pogácsát vette ki a kemencéből. Rohantam oda hozzá
- Édesanyám! Életre kelt az agyagfigura! - kiáltottam izgatottan, majd visszarohantam a nagymamához.
Édesanyám azonnal odasietett hozzánk . Én megkérdeztem a nagymamát, hogy mivel kínálhatnám meg. Mire Ő azt felelte, egy kis pogácsát szívesen megenne.
- Édesanyám! Életre kelt az agyagfigura! - kiáltottam izgatottan, majd visszarohantam a nagymamához.
Édesanyám azonnal odasietett hozzánk . Én megkérdeztem a nagymamát, hogy mivel kínálhatnám meg. Mire Ő azt felelte, egy kis pogácsát szívesen megenne.
Aztán leültettük a karácsonyfánkhoz és megkérdeztük tőle, hogy került ide. Lassan beszélt. Elmesélté életét a régi időkről, régi karácsonyokról, gyermekeiről.
Elég késő volt már, a nagymama még mindig mesélt. Én nagyon elálmosodtam és édesanyám ölében elaludtam.
Reggel, amikor felébredtem, keresni kezdtem a nagymamát, de már sehol sem találtam. Gondolkodtam csak egy álom volt. Nem is mertem megkérdezni sem édesapámat, sem édesanyámat, hogy igaz volt-e, hogy valaki itt járt-e nálunk, mert féltem, hogy háborodottnak fognak hinni.
Majd évekkel később, amikor már felnőttem, édesanyám megkérdezte tőlem ilyentájt, hogy emlékszem-e arra karácsonyra, amikor egy öreg néni jött hozzánk szent este.
-Persze, hogy emlékszem, de én azt hittem az csak egy álom volt. - válaszoltam
S folytatta:
-Persze, hogy emlékszem, de én azt hittem az csak egy álom volt. - válaszoltam
S folytatta:
- A néni egy öregotthonból szökött meg minden karácsony este. A gyerekei meghaltak, nem volt senkije, magányosnak érezte magát, és családban szerette volna tölteni a szent estét.
- De édesanyám! Ezt Ti honnan tudtátok meg? - kérdeztem
- Onnan édes fiam, hogy reggel, az újságban olvastuk, hogy egy öreg néni megszökött az Idősek otthonából. Mi visszavittük, szeretettel elbúcsúztunk Tőle. Ő nagyon köszönte a szeretetben töltött, gyönyörű estét, éjszakát.
Akkor döbbentem rá, hogy mégis valós volt a nagymama, nem csak álmodtam. Ez így volt akkor gyermekeim, ez volt az én karácsonyi csodám.
- De édesanyám! Ezt Ti honnan tudtátok meg? - kérdeztem
- Onnan édes fiam, hogy reggel, az újságban olvastuk, hogy egy öreg néni megszökött az Idősek otthonából. Mi visszavittük, szeretettel elbúcsúztunk Tőle. Ő nagyon köszönte a szeretetben töltött, gyönyörű estét, éjszakát.
Akkor döbbentem rá, hogy mégis valós volt a nagymama, nem csak álmodtam. Ez így volt akkor gyermekeim, ez volt az én karácsonyi csodám.
Erre a legnagyobb unokám így szólt hozzám:
- Nagyi! Mi vigyázunk rád! Nézd mennyien ülünk körbe, neked mindig lesz helyed nálam, vagy valamelyikünknél!
S én örömkönnyek között szorítottam magamhoz mind a hét unokámat.
- Nagyi! Mi vigyázunk rád! Nézd mennyien ülünk körbe, neked mindig lesz helyed nálam, vagy valamelyikünknél!
S én örömkönnyek között szorítottam magamhoz mind a hét unokámat.
