Szigeti Zoli: Megint

Megint egyedül ülök.
Figyelem a pattogó tüzet.
Aztán eszembe jut, hogy van valahol
Egy kicsi, kockás füzet.

Ebbe szoktam leírni a bajom,
Ha rám jön a tehetetlen.
Élek, mint egy cirkuszi majom,
Most minden lehetetlen.

Betonba öntött,
Aszott szervezet.
Semmit sem tehet már,
Hiába tervezett.

Az embernek az élettől
Elmegy a kedve.
Nem járna jól velem,
Csak egy barnamedve.

Csak ülök a széken,
És karcolok a papíron.
Egy ideig lefoglal,
Valahogy kibírom.

Ezt teszem, ha elér
Egy magányos, holtpont.
Átlendít rajta,
A semmin már nem ront.

Talán, csak ezt az estét
Kell valahogy kibírni!
Próbálom magányom
A lelkemből kiírni.

Remélem, hogy holnap
Valami lefoglal!
Hasznos lesz a nap,
a rosszkedv elinal.

Este, ha alszom
És szépet álmodom,
Lesz kedvem élni,
S másnak is átadom.