Tegnap éjjel csodás álmot láttam,
Édesanyámmal aludtam az ágyban,
éreztem testének andalító melegét,
hallgattam halk, szuszogó lélegzetét.
Félálomban tudtam, ez nem igaz,
mégis, olyan édes volt a pillanat,
hinni akartam, hogy itt van velem,
s ha megfordulok, átöleli kezem.
Aztán az álom lassan valóság lett,
s éreztem szívemben az ürességet,
a rideg, zord valóság kezdett fájni,
álmaimban tudom csak Őt megtalálni.
Az éj lett egyetlen, igaz barátom,
az éj visszaadja, és Én újra látom,
hallom újra szíve halk dobbanását,
látom szemei huncut ragyogását.
Barátom, éjszaka, küldj csodás álmot,
hadd feledjem el a rideg valóságot,
hadd legyek újra anyját ölelő gyermek,
hisz álmomban tudom, Ő is megölelhet.
Édesanyámmal aludtam az ágyban,
éreztem testének andalító melegét,
hallgattam halk, szuszogó lélegzetét.
Félálomban tudtam, ez nem igaz,
mégis, olyan édes volt a pillanat,
hinni akartam, hogy itt van velem,
s ha megfordulok, átöleli kezem.
Aztán az álom lassan valóság lett,
s éreztem szívemben az ürességet,
a rideg, zord valóság kezdett fájni,
álmaimban tudom csak Őt megtalálni.
Az éj lett egyetlen, igaz barátom,
az éj visszaadja, és Én újra látom,
hallom újra szíve halk dobbanását,
látom szemei huncut ragyogását.
Barátom, éjszaka, küldj csodás álmot,
hadd feledjem el a rideg valóságot,
hadd legyek újra anyját ölelő gyermek,
hisz álmomban tudom, Ő is megölelhet.
