Ács nagy Éva: Az áldozat

Áll ott fehér ruhában a szirten,
riadtan, félve kissé megtörten.
Nem jajgat, nem ellenkezik,
tudja a sorsával más rendelkezik.

Kijelöltek számára egy szerepet,
s ő feladta, mást nem tehetett.
Milyen Isten az, aki ezt eltűri,
más életét áldozatként követeli!

Én ilyen Istent nem ismerek,
ilyen Istent nem is szerethetek!
Miért nézi fejét elfordítva végig,
hogy ember ember felett ítélkezik?

Nem hiszem, hogy jobb neki,
ha egy ember életét követeli!
Kijelölték, ezért született, ő az áldozat,
hite szerint jobbá teszi sorsukat.

S ő áll csak ott a szirten, fehérben,
feladva, s ruhája lebben a szélben.
Megtört, tudja, neki nem lesz holnap,
más áll ott majd, más lesz az áldozat!