Emelj magadhoz, mennybéli pásztor,
ki rám tekintettél, és nevetésem
zengésén túl is láttad szenvedésem.
Tudtad, egyedül nem vagyok bátor,
s egy kézre hintettél, mint virágport.
Könnyű éke lettem, még sérülékeny,
emelj magadhoz, mennybéli pásztor!
Sajgó testünk várja meleg jászol,
tenyerekből hullott rózsafüzérszem
jelzi az úton, hogy közel az éden.
Lázadó fiam koporsót ácsol;
Emelj magadhoz, mennybéli pásztor!
0 Megjegyzések