Azt mondják, a viszonzatlan szerelem örökre megmarad,
Mert a fájdalomtól a lángja soha fel sem gyulladhat.
Nagyon fáj, hogy te nem láthatod;
Átkozom magam, mert gyáva vagyok.
Mosolyok és kacajok mögött
Rejtett pallos lebeg szívem fölött.
Nyakamon póráz, azzal vezetsz,
És én a guillotine felé megyek.
Most már minden hiábavaló,
Sohasem köthet ki ez a hajó.
Hiányzik majd a nevetésed,
Féloldalas ajak-rezdülésed,
A kis rés a fogaid között
És a szív csípős szavaid mögött.
Akarom, hogy káromon nevess!
Meg azt, hogy idiótának nevezz.
Szavakkal bánts, tudjam, hogy szeretsz,
Ha már egyszer enyém úgysem lehetsz.
Akarom az ölelésedet!
Még ha sosem jelenti azt neked,
Amit nekem fog, akkor is kell!
Hiszen más szívem úgysem viszi el.
Az évek alatt megtanultam, hogy sokkal rosszabb, ha a láng
Csupán halkan szunnyad, mert úgy sosem talál rá a halál.
0 Megjegyzések