Dalol
egy test, egy ajk, egy női lény:
A
sötétség nyel, fényem vonások gyérítik,
hideg
csókok érnek késői órákon, táncolni szeretnék,
de átfagyott mindenem, énem és énje egybe nem
forr;
lelkemben
téli remegések,
árnyak
nyalábolnak,
gyötörnek
szüntelen, vergődöm.
Nem
szabadulok,
derengést
érzek.
Oh,
segítesz végül még-nem-látott-arc
sóhajom
szakad,
sebeim
viszi
az
enyészet
tüzére.
