Sz. Pál-Kutas Orsolya: Törékeny emlék

Hol van életem boldogsága?
Hová tűnt el fénylő napom
Üvegpohár szilánkokként
Kezem között a tegnapom.

Karom kósza szellőt ölel,
A napnak árnyékát kapom,
S viharként süvítő szélben,
Csak halkan hallik sóhajom.

Törékeny emlékkép álmom,
Minden reggel magamra hagy,
Szívemet magányba zárom,
S e boldog emlék a lakat.