Sárgult, fáradt, hulló levél,
hited, s erőd mind elhagyott,
ősznek szemén gúnyos mosoly,
szeretet arcára fagyott.
Szülői kéz fogta kezed
sírón erejét veszejti,
erőd elszáll, semmivé lesz,
s keze kezedet elejti.
Köldökzsinórod elszakadt,
Veled együtt hull a könnyed,
esdve kéred: "Ne hagyd Mama,
hogy felfaljon az enyészet!"
Szemed lassan lecsukódik
lágy szellő meleg ölében,
Földanyácska eltemet majd
avarágy temetőjében.
0 Megjegyzések