Fájdalom, mely lelkemet kínozza,
Mely nem hagy nyugodni se éjjel, se nappal,
Mely minden nap eszembe jut,
Ó fájdalom, mikor döntesz úgy, hogy nem kínzol már, és szépen továbbállsz?
Tán soha, vagy csak várnom kell még rá?
Válaszolj nekem fájdalom!
Miattad vált kővé a szívem,
A te hibádból nem érzek már semmit sem,
Szóval tűnj el, és hagyj magamra!
Hogy egyedül lehessek... egymagamban a szomorúságommal.
0 Megjegyzések