A galamb a párját
Mindig visszavárja.
Nincs az a perc,
Hogy ne gondolna rája.
Én a te arcodat
Jaj, látni kívánom.
De hiába keresem,
Sehol nem találom.
Napsugár a földet
Mindig simogatja.
Ha gyengül is az ereje,
Magára nem hagyja.
De a te mosolyod
Megátkozott engem.
Nem engedi arcod
Többé elfelednem.
...bárcsak galamb lennék,
S galambot szeretnék!
Mert akkor miattad
Többé nem szenvednék
