Beborítják a híg utat
Temetetlen égitestek,
Valaki a fényben kutat...
Vérszegényen az alkonyat...
Bódult szekrény a nyílt tudat.
S köd terül a kapukon át
A kupolák ordítanak,
Kék műterem az éjszaka,
S belénk vágja üveg vérét
E kristályos méla gyászban.
