Fekszem, fekszem a csillagos ég alatt,
Lassan-lassan felszálló füstöt figyelve,
Elkábulok. Mitől is kábulok,
A füsttől talán? Nem!
Elkábulok a szenvedésben és a várakozásban,
Szenvedek, mert nem jön senki, senki sem,
Várok valamire, csodára, megváltásra,
Várok egy angyalt, mindenre várok.
Csak jöjjön már, jöjjön már a megváltás,
De Nem jön! Miért nem jön,
Nem vagyok rá méltó, vagy miért?
Kérlek, szállj le ide hozzám, mellém.
Kérlek, téged, angyal szállj le,
Gyere el hozzám és segíts nekem!
Segíts a szenvedéseimen, a bánatomon,
Érintsd meg a lelkem, hogy tudjam, van valamiért élni.
Fekszem, fekszem a jéghideg füvön,
Lassan-lassan forognak a csillagok.
Elkábulok. Elkábulok, mert nem jössz,
Várok, tovább várok és meghalok.
0 Megjegyzések