Baráth Sándor: Csak optimistán

Sohasem mondtam azt, hiába,
Értelmetlen minden és vége.
Sohasem lehet menedéke,
ki e honban hazátlan árva.

Sohasem mondtam: lejárt, késő,
Nem lelhet új útra az ember.
Úszhat akár az árral szemben,
Vagy csüggjön fán, fényben a szélső.

Soha semmi nem reménytelen,
E vers csak foszló üres frázis,
Ki remélni végképp képtelen:
Semmi, ha Isten fuvoláz is.